Családi terhek az asztrológia fényében

A kevésbé tudatos Halak Ascendens önmaga számára is nagyon nehezen stabilizálható, gyakran még riasztó is különösen korai éveiben, ha nincs mellette értő támasz.

Mi a baj velem? Miért nem férek be sehova, miért nem ért meg senki? Sokan ezért alacsony szinten drogokhoz, egyéb tudatmódosító szerekhez nyúlnak – erről lesz majd szó más neptunos energiák kapcsán is –, hogy tompítsák a világfájdalmat. Az alkoholizmus mögött mindig valami transzcendens élmény utáni vágy van, a drogok is ezért kellenek, még akkor is, ha erre nem tudatos sem maga a függő, sem a családja. Természetesen ez nem mentség, pusztán tény. Magasabb tudatminőségbe kerülve a transzcendens élmények iránti vágyat meg lehet élni például meditációban, imaginációban. Erős Halak-érintettségem okán (Nap, Merkúr, Chiron, Szaturnusz a Halak jegyében) mindent kipróbáltam, de a legtranszcendensebb élményeim mégis a természetben vannak. A szabad ég alatt, ahol él a szél, a levegő, a föld a testem alatt, a növények között, a fákkal, az állatokkal. Ha ez megvan, én rendben vagyok. De számomra transzcendens élmény a kártyavetés, és minden spirituális, szellemi, pszichés tevékenység is. A hivatásom önmagában az.

A túloldal vonzása tehát nagyon erős a Halak Ascendens számára, és minél inkább teret ad ennek, annál kevésbé képes a földön helytállni. Remélhetőleg van a horoszkópban más, földelő energia, amelybe kapaszkodva mégis itt tud maradni, tekintettel arra, hogy nem véletlenül született emberbőrbe ide a Földre. Kell valami földelés, különben képes teljesen elveszteni a realitással való viszonyt, és már-már szinte életképtelenné válhat.

A Halak Ascendens születésével beállt a családtörténetben az elveszett, eltűnt, ismeretlen, eltitkolt személyek helyére.

Ha ilyesmi történt a családban, és az nem volt a helyén kezelve, a Sors addig szembesíti újra és újra a családdal a történetet, amelyet elhallgattak, eltitkoltak, amelyről nem akartak tudomást venni, míg ki nem javítja valaki a szétszakadt családi hálót.

Ha a Halak Ascendensnek az élet egyre megerőltetőbb, és elviselhetetlenebb, sőt értelmetlen, érdemes elkezdenie foglalkozni a családi terhek feltárásával, hogy visszakaphassa életerejét. Az, hogy valaki két világ között reked, pont annyira lehet jó is, mint rossz. Tudod, a két farkas esete: az lesz erősebb, amelyiket eteted.

Ha a Halak Ascendens rájön, hogy kinek a helyén áll, és szeretettel, tisztelettel visszaadja a sorsát annak, akié, visszaveszi a túloldalról életerejét, úgy képessé válik beteljesíteni a földi életét. Azzal ugyanis, hogy a túlvilágon lévőkhöz vonzódik, csak a saját életerejét áldozza fel, arra pedig nekik nincs szükségük, hiszen odaát nem szükséges az életerő. Arra itt van szükségünk, emberként. És mint tudjuk az életerő minden cseppje kincs.

Kétségkívül olyan spirituális tehetséget adhat a Halak Ascendens – persze csak ha aa képletben erre nézvést egyéb utalás is van, mert egy utalás nem utalás az asztrológiában –, amit kár lenne elfecsérelni. Amíg a földi életben vagyunk, ezt az erős neptuni energiát, amellyel magunknak és másoknak is a segítségére lehetünk, ezt a tehetséget, amellyel belátunk a függöny mögé, kár lenne parlagon hagyni, és egy életet elkótyavetyélni az örökös túlvilág utáni vágyakozással. Földi emberként itt kell helytállnunk, erős misztikus kvalitásainkat azért kaptuk, hogy szolgáljunk vele másokat, de legalább a magunk hasznára legyen.

Kétségkívül nagyon erős a földi dimenzión túli vonzás a Halak Ascendensnek, többségük egyáltalán nem akar beleállni az erejébe, nekik megfelel ez a féllábbal itt, féllábbal ott állapot. És ezt is tiszteletben kell tartani.

HALAK HOLD

Nézzük, hogy milyen, a családi terhekkel kapcsolatos energiákkal jött az a ember, akinek születésekor a Hold a Halakban állt. Mostanában egyébként a legtöbb vendégem Holdja a Halakban állt születésekor, érdekes összefüggések ezek, tán erre mondjuk, hogy nincsenek véletlenek. Amint az Univerzumban, úgy bennünk is, hiszen egyek vagyunk ezzel a rendszerrel. Kisebb-nagyobb mértékben hatnak ránk, annak függvényében mit értettünk meg a Rendből, mire vagyunk tudatosak, mire nem, mivel van még dolgunk, mivel már nincs.

Tehát mivel Halak időszakot élünk, és ez sok szempontból nagyon izgalmas ebben az évben, nem véletlen az sem, hogy nem csak a Halak Nappal, de a Halak Holddal rendelkezők is fokozottabban törődnek a saját lelkükkel, keresik válaszaikat az életük azon kérdéseire, amire eddig még nem találták meg. És én mélységesen tisztelem ezeket az embereket, mert a válaszokat csak azok érdemlik meg, akiknek vannak kérdéseik. És ők meg is kapják, ha elég bátrak, hogy valóban mélyre ássanak az önismeret rögös útját járva.

Nos, a Halak Holddal rendelkezők születésükkel már olyanok mint egy kis lyukas vödör, semennyi szeretet nem elég. Minden szerető törődés, figyelem elfolyik, képtelenek megtartani.. Állandó az érzelmi kielégületlenség, folyamatos a vágy egy sokkal átfogóbb, és tartósabb szeretet iránt. Rendkívül határtalanok érzelmei, és nehezen is tájékozódik az érzelmek tengerében. Lelkiereje megtartásához támaszra van szüksége, mindig kell valaki, aki értelmet ad létüknek. Csak a másikkal érzik teljesnek saját létezésüket. Olyan éhséget élnek át, ami nem csillapítható. Mi áll ennek a hátterében?

Nehéz megfogni, mint ahogy minden Halakos-Neptunuszos dolgot, hiszen éppen ez ennek az erőnek a legfontosabb sajátossága, a megfoghatatlanság, érthetetlenség. Mondhatnánk, hogy az anya, hiszen minden Hold mögött az anyai, női energia áll, de biztos, hogy van olyan Halak Hold, akinek az anyja abszolút törődést mutatott, gondozta, ellátta gyermekét mindennel, figyelt rá, és a maga kifejezésmódján szerette is. És itt ez a lényeg: a maga módján. A gyermek, amit kap, azt elfogadja. Azt véli természetesnek, abban szocializálódik, az úgy van jól, ahogy kapja. Csak később, felnőttként jön rá, hogy valami nem stimmel, valami hiányzott, nem volt teljes, az anya valamiért nem volt elérhető TELJESEN számára. De lehet, csak állandó csalódottságban van, valahogy sosem szeretik eléggé. Ám ennek ellenkezője is előfordulhat: a Halak Hold angyalként tiszteli, és imádja anyját, az egekig magasztalja – nos, annyi pszichológiai érzékünk van, hogy tudjuk, minden túlzott rajongás mögött egy belső hiány áll valójában.

Valahogy tehát nem volt egészen jelen az anya a Halak Hold mellett, de nagyon fontos, és mindig tartsuk észben: nem okolható az anya azért, mert így történt. A születésünk pillanatában eldőltek ezek a dolgok, a Sors pedig úgy intézte a körülményeket, hogy megéljük mindazt, amit látunk a képletben.

A komplikáció itt is, mint a legtöbb családi terhek szempontjából nehéz energiánál akkor jön el, amikor Halak Hold párkapcsolatot létesít. Mert onnan várja a mindent betöltő, átfogó, mély, tartós és kizárólagos szeretetet. De semmi nem elég. Az sóvárgás nem múlt el és ezzel együtt a csalódás érzése is: a másik képtelen megadni azt, amire annyira vágyik a Halak Hold. Nem vagyok elég jó, elég szerethető? A Halak Hold olyan partnereket vonz be, akik vagy fizikailag, vagy érzelmileg, lelkileg elérhetetlenek, illetve sokkal földiesebb energiákkal rendelkeznek, mintsem meg tudnák érteni a Halak Hold vágyait.

Ilyenkor jön a kérdés, jójó, értem, de mit lehet csinálni?

A Halakos-neptuni energiákkal nem lehet semmit „csinálni”. Éppen ez az az erő, amely nem csinálható, nem oldható meg, és fel, mert megfoghatatlan.

Annyit tehetünk, hogy megértjük milyen energiák működtetnek minket, és ezt a végtelenül határtalan érzésfolyamot nem hiányként kezeljük, nem a sóvárgást éltetjük, hanem megéljük, nem állandóan csak vágyjuk, hanem adjuk ezt a hihetetlen mennyiségű szeretetet, ami bennünk van. Nem azt várjuk Halak Holddal, hogy valaki jöjjön már és töltse meg a lelkünket, hanem minden kapott figyelemből, szeretetből hozzáadva a sajátunkat még többet adunk ki a világnak, a világba.

Így tudjuk megnyitni a szívünket a nagy egész felé, ha nem önmagunkat sajnáljuk, és siratjuk, hanem mi magunk válunk hatalmas transzformátorrá, átalakítóvá, akin a keresztülfolyt érzelmek megsokszorozódva áramlanak tovább a világba.

Nagy szükség van erre manapság. Használjuk a szupererőnket, azért kaptuk.

HOLD A SKORPIÓBAN

Hangsúlyozom újra és újra: én, itt, most csak a családi terhek szempontjából mutatom meg, hogy milyen személyiséget befolyásoló energiákkal jön a világra a szülött, ha a Hold a Skorpióban tartózkodott születése pillanatában.

A hozzászólásokat az asztrológiai témájú írásokhoz korlátoztam, amit amúgy utálok, de kénytelen voltam. Azon egyszerű okból, mert próbálom mederben tartani az írás lényegét. Nekem nagy fájdalmam, amit ma művelnek az asztrológiával, így nem adok táptalajt a találgatásoknak, összemosásoknak, szeretném, ha ezen írások tartalmi lényege megmaradna, és azt értenétek belőle, ami oda van írva. Tudjátok, hogy egyéb esetekben nem szoktam kikapcsolni a hozzászólási lehetőséget, a saját elmeroggyanásaim alatt lehet beszélgetni, egyetérteni, vagy nem, de az asztrológia nem a véleményütköztetés kategória nálam. Mivel többen jeleztétek, hogy folytassam a családi terhek feltárásáról szóló sorozatot, ezért örömmel teszem, és köszönöm, ha megértitek ezt a döntést.

Nos, tehát Skorpió Hold a horoszkópban, milyen családi terheltségre utal?

Azt már tudjuk, hogy a Hold az anya, az anyához való viszonyunk. Ha ez a Hold, ez a finom érzékenységű energia a Skorpió jegyében halad a születéskor, az amúgy is végtelenül érzékeny holdi erő összeadódik a tele érzelmekkel, érzésekkel, empatikus, fogékony, és mély empátiával rendelkező Skorpió energiával. Mondjuk úgy: még „olyanabb” lesz. Végtelen erős szimbiózisban van a szülött az édesanyjával. Közös sorsot vállal, közösek az érzéseik, érzelmeik, és közös a szenvedés is, az önszenvedtetésre való hajlam. Ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy anya és gyermek kapcsolata jó, kedves, szeretetteli, ezen holdállásnál bármi előfordulhat. Egy nagyon erős kapocs van köztük, mindkettőjüknek nagyon nagy szüksége van a másikra, az adás-kapás náluk egy körforgás. Ez egészen addig cuki, míg a gyermek kicsi. (Mondjuk nekem már akkor se, mert ebből lesz később a probléma, ezért mondom én, hogy minden anyának ismernie kéne újszülött gyermeke képletét, sokat segítene. Bár… tapasztalatom szerint mondhatok én bármit, akkor is úgy csinálja, ahogy akarja, ahogy az ösztönei diktálják, amely ösztönök megint csak nem a tudatosságra hajaznak, de mindegy is. Túl szép lenne a világ, ha tudatosabbak lennének az emberek, azt meg valójában nem akarja a tömeg.)

Ahogy egyre idősebb a szülött, ez a szimbiózis fojtogatóvá válhat. A se veled se nélküled kapcsolat, amiben nincsenek nagy érzelmek, sőt inkább nyomasztó, gyakran egymásra telepedő. És persze, hogy továbbviszi a szülött a saját párkapcsolataiba is ezt az erőt, ugyanúgy függőséget alakít ki, és keresi, kutatja azt a rászoruló gyermeket a párjában, aki csak vele tud létezni. Lehetetlen, hogy elhagyják, ha igen, akkor képes magában inkább megölni a másikat, itt nincs békés, szeretetteli elengedés. Soha. Egy esetben lehetséges: ha a Skorpió Holddal rendelkező szülött olyan rengeteg munkát tesz az önismeretbe, amelyet azért nem nagyon szoktak a népek szeretni, bármennyit is hangoztatják, hogy ők már mekkora ászok az önismeretben. Nagyjából az út felénél már meg vannak győződve róla, hogy MENNYIRE ismerik önmagukat, pedig még csak a felszínt vakargatják. Ez a hozzáértő számára elsőre lejön, mert a reakciók azonnal elárulják. Ha egy Skorpió Holdnak azt mondjuk, hogy függőségeket alakít ki, és birtokolni, kisajátítani akarja a másik érzelmeit teljes egészében, hatalmat akar felette gyakorolni, tuti, hogy kihúzzuk nála a gyufát – ennyit az önismeretről.

Ám azért ennek az állásnak van jó oldala is. Mélyen és kitartóan képes szeretni, képes elköteleződni valaki mellett, és ha viszonzásra lel, ebből rengeteg erőt merít. Ami fontos, hogy felismerje a függőségi hajlamát, és megtanulja kezelni, észrevenni, hogy mikor kezdi önmagába – és persze a másikba – vájni a fullánkját.

Ön Is Me Ret.

Életvégig.

A Vízöntő Ascendenst főként az oda nem tartozás érzése gyötri egész életében. Újra és újra kipörgeti az élet a csoportokból, családból. Gyökerei ezekhez az ősökhöz csatolják: akiket kirekesztettek, nem vettek figyelembe, nem törődtek velük, a család nem akarta elfogadni, befogadni őket akármiért.
Az a baj ezzel, hogy mivel mindannyian a gyökereinkből táplálkozunk - ha tetszik ez nekünk, ha nem, ha elfogadjuk, ha nem -, a saját gyökereinket vágjuk el magunk alatt, ha feláldozzuk az odatartozásunkat. Persze mindjárt rávágja a Vízöntő Hold, hogy nem én nem akarok odatartozni, hanem engem taszítanak ki újra és újra… Megélés szintjén valóban így érezhet, de a Lélek nem így működik, még akkor sem, ha szentül meg vagyunk győződve róla, hogy mindenki más tehet a velünk történtekről, csak mi magunk nem.

De nem ám. A Lélek, ha belekukkantunk a mélyére egészen más üzeneteket hordoz, mint amit mi gondolunk, meg főleg a kedvenc spiri szakkifejezéssel élve „érzünk”, pláne, ha még a „szívemmel érzem” kifejezést is használjuk, és jól el is hisszük, hogy ez tényleg így van.

Túl azon, amit látok a horoszkópokban, az egyéni állítások során számomra rendre kiderül, hogy mennyire sejtelme sincs a valódi mozgatórugóiról a legtöbb embernek. Az agy ugyanis egy nagyon furfangos szervünk, és azt hitet el velünk amit akarunk. Ha csak azt vesszük alapul, hogy az agyunk nem tud különbséget tenni az elképzelt és a megtörtént dolgok között, nos akkor mindjárt jön a válasz arra is, hogy mennyire nem úgy vannak a dolgok, ahogy mi hisszük, vagy gondoljuk.

Tudom, hogy ettől sokkos állapotba kerülnek a főspirik, meg is értem, mert én is sokáig meg voltam győződve róla, hogy kurvára minden úgy van, ahogy én hiszem, meg gondolom. Pláne, mer ugye minden vágyam volt tisztánérző-szagló-tapintóvá válni mindenképpen, az életem árán is. Miután sikerült érett felnőtté válnom, letettem ezt a vágyamat, lévén, hogy rájöttem, többet érek a valódi tanulással és tapasztalással, mint azzal, hogy fölé emeljem magam az átlagembernek. A célom immár nem a tisztánezmegazság, hanem, hogy a lehető legtöbbet és legmélyebben megismerjem önmagamat. E munkám során napi szinten érnek meglepetések. Például ma éjjel is ért egy meglepi, de ez nem ezen írás tárgya. Tehát de: üdvösebb keresni mindenféle módszert, amellyel saját lelkünk bugyraiba mélyedhetünk, mintsem elhinni, amit elménk el akar hitetni velünk.

Na, tehát, a lényeg, hogy minden egyes családtagnak teljes joga van a családba tartozni, és minden kirekesztés – nem beszélünk róla, nem tárgyalunk vele, elfordulunk tőle, nem veszünk róla tudomást –, a család lelkiismeretét terheli, majd egy utódban előbb-utóbb felbukkan a kirekesztettség. Aki, elszakadva saját őseitől egyre fogyó, és egyre kevesebb életerővel rendelkezik. Gondoljunk a fára, amelynek gyökereit féreg rágja, vagy elvágják erővel… A fa elpusztul.

Mi magunk is elpusztulunk, ha a gyökereinktől elvágjuk magunkat.

A Vízöntő Hold ugyanis összes életerejét egy kirekesztett családtagnak „ajándékozza”, persze nem tud róla, hiszen ezek tudattalan működései. Életében folyamatos a meg nem értés, az árulások, az intrikák, sorscsapások, és valahogy embertársai nem tudnak megbízni igazán benne.

Az az érdekes, hogy ha az Élet mégis valami oknál fogva helyet biztosít neki, családot, csoportot, közösséget, ahol szeretettel elfogadnák, befogadnák, addig-addig helyezkedik, kritizál, fölé emelkedik, úgy intézi, hogy a többieknek legyen rá szükségük, és nem neki rájuk. Ezt viszont nem bírja elviselni, a kapcsolódásokat, hogy szükség van rá, ez olyan teher, ami elől elmenekül.

Így ismét megélheti a kirekesztettséget.

HOLD-SZATURNUSZ

Most egy olyan FÉNYSZÖGRŐL írok, amelyet szintén nagyon fontosnak, meghatározónak érzek egy horoszkópban. Tapasztalataim alapján születnek ezek a kis szösszenetek, nem tanítás, és iskolázás céljából, ezt fontosnak tartom leszögezni.

Nem veszem észre, hogy telnek az évek, így most, ma reggel, e pillanatban, amikor elővettem a réges-régi első asztrológiai jegyzetemet, szembesültem azzal, hogy 1997. szeptemberében kezdtem asztrológiát tanulni, annak pedig idén 26 éve lesz… Mindezt azért tartom fontosnak időről időre leírni, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy az asztrológia egy olyan tudomány – és nem érdekel, hogy ki mit nevez tudománynak, mert az agymosás évtizedek, évszázadok óta folyik a hatalom részéről, azzal, hogy mit ismer el, és mit nem –, amely nem CSAK tapasztalati, viszont ahhoz, hogy valóban tudókká váljunk benne, egy élet is kevés. Nekem csak egy szelete van meg ennek a tudásnak, és még rengeteg tudnivaló van előttem – a Sors dönti el, hogy mennyi időt és lehetőséget ad nekem a tanulásra.

Szeretném, ha az asztrológia iránt érdeklődők megértenék, hogy az asztrológiai tudás megszerzése ÉLETVÉGIG tart, semmilyen iskolából kikerülve nem válunk tudóvá, tudást csak évek hosszú sora alatti sok-sok gyakorlással tudunk szerezni.

Nincsenek véletlenek, miért is kezdtem ezzel a mondandómat.

A Hold a lélek, az érzelmek, az érzékenység, az anya, az anyával való viszonyom, a saját anyaságom, az első reakcióim, a kicsi gyermekkori körülményeim, és egyetlen más bolygó sem áll olyan közel a családi történetekhez, mint ő. Hiszen az anya a gyermek első MÁS személlyel való kapcsolata, az anya a MINDEN, a külvilág, a NEM ÉN, bár az első években dehogynem… anya és én egyek vagyunk. Nincs ő és én, csak MI vagyunk, különösen addig, míg a gyermeknek nincs önálló éntudata, annak kifejlődése pedig az első dackorszakig tart. Ezért minden, ami az anyával történik ebben a korai időszakban, az egyben a kicsivel történik…

Nos, inkább ezt kellene tanítani az általános iskolában a gyermekeknek, hogy később felnőve megértsék, MENNYIRE fontos, hogy kit választanak gyermekük apjának, hogy ők milyen tudatminőségben vannak gyermekvállaláskor, mennyire vannak megdolgozva a pszichés, mentális, érzelmi problémáik, mennyire tudatosak, hogy milyen családi terheket hordoznak… Bátran kijelenthetjük, hogy ezt vajmi kevesen gondolják végig gyermekvállalás ELŐTT, vagy ha mégis, akkor is olyan erős a gyermek utáni vágy – különösen, ha már túl vannak bizonyos koron –, hogy GYEREK KELL, ÉS KÉSZ, legyen bármi utána. Aztán igen, lesz is az a „bármi”, amikor futkosunk pszichológustól spirituális segítőig, hogy jajistenem, mivanezzelagyerekkel…

Ennek ellenére a családi terhekről való írásaim célja sosem az, hogy a szülőket vádoljuk. Hiszen – pláne, akinek gyereke van –, jó, ha eszébe hozza azt a fegyvertényt, hogy ő pont olyan „ész nélkül” vállalt gyermeket, mint az ő szülei, és azok szülei, és így tovább… szóval ne ítélj, hogy ne ítéltess, ez itt most nagyon-nagyon érvényes.

Ellenben, ha TUDUNK róla, tudjuk „kezelni” is.

E célt szolgálják az írásaim, és nem azt, amit sajnos sok csoportban látok, hogy mindenki önjelölt pszichológussá avanzsálva saját szüleinek mentális állapotát diagnosztizálja, őket okolja saját ilyen-olyan életéért – de a magáét nem persze, hiszen ő pusztán egy szerencsétlen áldozat az egészben.

Nem. Ne csináljuk ezt. Ezzel csak a harag, düh, ellenállás energiáját éltetjük, amiből van bőven elég a világban, elég csak feljönni a fészbukra, meg a híreket elolvasni, megnézni.

Nézzük tehát ezt a Hold-Szaturnusz fényszöget. Az együttállás, a szembenállás és a kvadrát fényszögek jelenléte a képletben, amelyekre vonatkozik az írásom.

Szaturnusz a Bak jegy uralkodó bolygója, a Hold a Ráké. Ők egymással szemben helyezkednek el az állatövben. Két teljesen ellentétes hatású energia. A Szaturnusz a szigorú, érzelemmentes tanító, a hideg, rideg erőt képviseli ez esetben, miközben a Hold az anya iránti vágyat, a meleg védettség iránti vágyat tükrözi, amire egy újszülöttnek, egy kicsi gyermeknek szüksége van. Ez a két energia találkozik a ezeknél a fényszögeknél a születés pillanatában. Ismét hangsúlyozom tehát: nem az anya tehet róla, hogyha a gyermek kevésnek érzi amit kapott. Ezzel az energiával született! A horoszkóp egy térkép, amely a gyermek születése pillanatában meglévő energiákat mutatja!

Amikor tehát a Hold és a Szaturnusz nehéz fényszöget alkotnak egymással a születés pillanatában, a szülött nehéznek, és ridegnek érzi a környezetét, főként az anyát. A dolgok elég hamar úgy alakulnak, hogy túl korán fel kell nőnie, túl hamar felelősséget kell vállalnia másokért, akár mindjárt a szülőkért, nem sokat időzhet anyja karjaiban. Kicsiként nagynak és erősnek kell lennie. Ebből a perspektívából rögtön az anya válik kicsivé, és ő a naggyá. Már nem tud befogadni – gyakori, hogy nincs is mit –, inkább adóvá válik. Az anya valamiért nem képes úgy szeretni, és teljesen a gyermeke felé fordulni, sőt van, hogy inkább azt várja a gyermektől, hogy valamiféle véd-, és dacszövetségben legyen a világgal, vagy az apával szemben. Nem tudom manapság hogy van, de az én gyerekkoromban még elég gyakori volt, hogy azért születtek gyerekek, mert ezzel gondolták biztosítva a szülők saját öregkoruk biztonságát. És ebbe a legtöbb gyerek bele is áll. Ma is. Amivel nem lenne semmi baj, ha ezt nem tizenéves korban, vagy korábban kezdenék ELVÁRNI a szülők, meg amúgy sem lenne ELVÁRÁS, hanem a gyermeknek felnőttként saját szívből, szeretetből jövő igénye lenne, hogy a szüleit támogassa valamilyen módon.

Ezt azonban a Hold-Szaturnusz NEM ENGEDNI. Itt csak keménység van, fájdalom, elvárások, túlzott terhek, és rengeteg, rengeteg felelősségvállalás.

Ennek eredményeként a gyermek azt tanulja meg, hogy ő aztán mindent, bármit is elbír, mert ez a dolga. Ezzel az energiával életében rendkívüli módon vonzza a gyengébbeket, a gyengébb partnert, a gyengébb barátokat, a rászoruló embereket, és tényleg abban a hitben él, hogy nélküle összeomlana a rendszer. Miközben folyamatosan azt érzi, hogy mindez túl sok neki, és hiányzik a törődés… amit nem kapott meg gyermekként, és később sem, hiszen azt sugározza környezetére, hogy neki nincs erre szüksége, ő a törődő, az adó.

A baj ott szokott kezdődni, amikor párkapcsolatba kerül: a párjától várja el a hiányzó törődést, gondoskodást. Igen ám, csakhogy közben mivel nem tanult meg ELFOGADNI, így hiába kapja meg, nem tud vele mit kezdeni. Gyakran hárítja, megelőzi a gondoskodást, ugyan már nem kell nekem, majd én megoldom ezt is… Végül a másik azt mondja, jó, ha nem, hát nem. Emiatt újra jön a megbántódás, és egy jó kis huza-vona kezdődik, hogy miközben vágyom a törődést, gondoskodást, amikor megkapom, nem értem, nem is tudok vele mit kezdeni, ugyan hagyd, majd én megoldom… És persze, hogy a végén a másik lesz a hibás. Pláne, ha alapból amúgy ő is gyengébb, rászorulóbb, kevésbé életrevaló.

Gyakori, hogyha megkérdezem a Hold-Szaturnusz nehéz fényszöggel élő vendégemtől, hogy mikor kapott reggel kávét az ágyba, vagy mikor vitte el a párja vacsorázni, mikor szervezett neki egy jó kis kirándulást, kapott ajándékot, mondja neki, hogy feküdj le drágám, pihenj, majd én megoldom ezt-azt, csak nagy szemekkel néz, mert nem is érti miről beszélek…

Ebből a mintából kijönni nehéz, és munkás. De lehet. A Hold-Szaturnusz energiája a horoszkópban ugyan ott marad, de ha az ember tudatossá válik rá, hogy min kell állítania önmagán, ha észreveszi, mikor kezd megint átesni a ló másik oldalára, mikor vállal túl sok felelősséget, mikor akar mindenkit megmenteni, mert ő jobban tudja, és hátralép egyet, ha megtanulja hagyni magát szeretni, ha nem megmenteni váró partnerrel köti össze az életét, hanem a párjára társaként tekint, és nem a gyermekeként, nos, akkor van esély a Hold-Szaturnusz másik arcát is megismerni.

VÉNUSZ-HOLD

Ha pusztán az archetípusokat nézzük, a Vénusz a csábító, szerető, a szexualitás, a női bájak képviselője, a Hold pedig, mint már írtam róla mindig az anyaság, úgy a saját anyaságunk, mint az anyánk jelölője, a gondoskodó nőé.

Ez a két erő minden nőben ott van.

Hogy éppen melyiket éljük, függ attól, hogy mely életkorban vagyunk, egyedül élünk, vagy párkapcsolatban, van-e már gyerekünk, vagy még nincs, vagy soha nem is akartunk, vagy nem jött össze, stb. Lényegtelen, hogy milyen körülmények játszottak, játszanak közre abban, hogy e pillanatban hol tartunk a folyamatainkban, mert – és megint jön az ismétlés –, a horoszkóp a születéskori energiákat ábrázolja, nem azt, amiben most e pillanatban vagyunk.

Tehát átlagos esetben minden nő megéli a vénuszi és a holdi minőséget is. És vannak, akik csak Vénuszok, és vannak a csak Holdak, és egyikőjükből sem lesz soha a másik, mert így döntöttek, vagy mert olyan erős egyik, vagy másik, hogy nehezen férnek hozzá az egyikhez.

Baromira nem akarom lezárni a post hozzászólási lehetőségét, szóval kérlek Benneteket, ne kössetek bele egy-egy szóba, mondatba, kifejezésbe, hanem az egész írást egyben kezeljétek. Ugyanis nagyon sok történet van e két planéta feszítő találkozása mögött, azaz sok megélést hozhat az élet folyamán.

Néha nehezen tudjuk megélni az anyaságunkat, mert mennénk a fenébe szórakozni, bulizni, kicsit kicsapongani, visszavágyjuk a leányságunkat, mikor még szabadok voltunk. Vágyunk többet aludni, fodrászhoz járni, szépen lakkozott körmökkel élni, szép cipő, szép ruha. Ez a Vénusz.

Van olyan nő, aki már gyerekkora óta az anyaságra készül, ő a holdi minőségét éli inkább. Nem érdekli, hogy néz ki, nem ad a külsőre, hamar házasodik, sok gyereket szül, nála a vénuszi minőség teljesen háttérbe szorul, a Hold az erősebb.

Van, aki sokáig inkább Vénusz, a szépség, a küllem, a ragyogás a fontosabb, mint az anyaság. Lehet, hogy sosem érdekli a gyerekkérdés, lehet, hogy túl későn kapcsol.

Aztán van olyan, aki képes mindkét energiát megélni akinek igenis számít a külső, a megjelenés, a szépség úgy önmagát, mint az otthonát illetőleg, és mellette képes igazi anya is lenni. Kiválóan össze tudja egyeztetni a két női energiát. Ez a ritkább. A nők sajnos vagy erre, vagy arra billennek, olykor megtagadva magukban hol a Vénuszt, hol a Holdat. Pedig mind a kettő ott figyel a horoszkópjukban, mindkettő energiát képvisel, amelyet érdemes lenne úgy használni, ahogy az ottan vagyon. Ez minden megjelenő energiára érvényes, amely a képletünkben van, ahogy már írtam, azokat onnan kiradírozni nem lehet, születéstől, halálig ott vannak, és várják, hogy használjuk őket funkciójuknak megfelelően. Egy biztos: bármelyik elnyomása, vagy figyelmen kívül hagyása nehézségeket hoz maga után, következmények nélkül nem lehet nem tudomást venni róluk.

Akkor szoktak megjelenni az első nehézségek a Vénusz-Hold nehéz fényszögek esetében, ha elköteleződünk egy párkapcsolatban. Ha egy nő beáll a holdi szerepbe, és csak gondoskodó anya lesz belőle – ez gyermek nélkül is gyakori! –, a párja előbb-utóbb bevonz magának egy vénuszi energiát, ugyanis kell a NŐ. A csábító, szép, külsejére, önmagára igényes, ragyogó NŐ. Az anyaszerepbe süppedt feleség valljuk be, nem szexi. Nem vonzó. Ha a Nő csak a holdi szerepét éli, és a Vénuszt elhanyagolja, akkor a benne élő két archetípusból az egyiket megtagadja.

De lehet fordítva is: ha a vénuszi nőnek elege lesz belőle, hogy párja a Holdat várja tőle, akkor bizony bevonzza azt a férfit, akinek ő a Vénusza lehet.

Kialakulnak tehát a hármas-négyes viszonyok, ami a mi égiszünk alatt bizony fájdalmat hoz maga után, mert a keresztény kultúrkör nem viseli el a többes viszonyokat. Még akkor is így vagyunk szocializálva, ha nem vagyunk vallásosak. Itt most nem az a lényeg, hogy pálcát törjünk a nyitott kapcsolatok fölött, vagy mellett, ez a mi szempontunkból e pillanatban lényegtelen. A boldogságot kergeti mindenki, mint kislány a mezőn futva a lepkehálóval a lepkék után. (A hasonlat nem véletlen…) Pedig… nőként gyakran csak ennyit kellene megérteni: a Vénusz és a Hold is bennem van, és hol ezt, hol azt kell megélnem, attól függően, milyen élethelyzetben vagyok MA. Amíg a férjem dolgozik, én pedig a gyereket dajkálom, és az otthont látom el, addig a holdi minőségemet élem, de mire hazajön, addigra szépen kicsinosítom magam, és ha fáradtan is, de a vénuszi minőségemet próbálom előtérbe tolni. Amikor pedig végre kettesben maradunk gyerek nélkül egy kicsit, akkor kizárólag a vénuszi minőségemben vagyok, a holdival megvárom, míg hazajön a gyerek.

Ismét kérem, hogy ne ragadjunk bele a mondatokba, és hogy éppen Te, aki olvasod milyen élethelyzetben vagy, mert archetípusokról beszélek, azaz alaptípusokról, és azok megélési lehetőségeiről, nem arról, hogy így élj, ahogy én itt most leírom. Nem kell klaviatúrát ragadni, hogy elküldj a francba, hogy hol van neked arra energiád már, hogy az egész napos munka, meg gyerek után még Vénuszkodjál is. Pusztán a Vénusz-Hold kapcsolódást próbálom megértetni, nem arra teszek utalást, hogy mit tégy, vagy mit ne tégy.

A Vénusz és a Hold feszítő kapcsolatai mögött ugyanis az rejlik, hogy valaki, valahol a felmenők közül – sajnos esélyes, hogy többen is –, anyaként bánt a párjával, és megszűnt a TÁRS-kapcsolat. Feltehetőleg a férfi szerető után nézett, ezt a feleség hallgatólagosan vagy eltűrte, vagy nem, egy biztos, hogy a boldogság pillangója elszállt. A kislány pedig ott maradt sírva a mezőn a kis lepkehálójával. (A hasonlat ismét nem véletlen…)

Légyszi vegyük figyelembe az ok-okozati összefüggést is. Nem mindig a férfi a rohadék, ha más nő után néz, van azért ott a kapcsolatban valamiféle hiány is. Vagy valamiből túl sok. Jelen esetben a holdi minőségből, amiből köszi, de nem biztos, hogy egy felnőtt férfi annyit szeretne, amennyit a Vénuszát meg nem élő nő ad számára.

A Vénusz-Hold feszítő fényszöggel rendelkező emberek képletében bármelyik előfordulhat, amit fentebb felsoroltam. Bizony a Nőnek az a feladata, hogy Vénuszként, és Holdként is helytálljon, és a rangsort sose borítsa fel: első MINDIG a párkapcsolat. Második a gyerek(ek), harmadik a még élő szülők, és így tovább. Mondjuk a férfiakra is vonatkozik ez természetesen, de most elsősorban a női energiákról írtam. Ha ez a rend felborul, borul minden. Senki nem találja a helyét, sem a szülők, sem a gyerekek, sem a nagyszülők. Ebből csak baj lesz, aki megélte, vagy éli ezt, tudja miről beszélek. Azért azt mi Nők mindig tartsuk szem előtt, hogy a család valójában a Nő kezében van. Akár egyetért ezzel bárki, akár nem. A Rend ez. Hogy a világ felbolydult, és a többség bizonyos eszméknek köszönhetően már egyáltalán nem tudja hol van a helye a Rendszerben, az nem a Rend hibája. De ha nem működnek a dolgok, akkor tudható, hogy a családban senki, vagy többen nincsenek a helyükön. És nem csak a családról van szó, hanem arról is, ha az ember egyedül van, mondjuk már régebb óta… Tudod-e élni a Vénuszodat, vagy csak Hold vagy?

VÉNUSZ-NEPTUNUSZ

A Neptunusz mindig valamilyen hiányzó, nem evilági, illuzórikus, vággyal teli, álmodozós, ábrándos, és csalódós energiát indukál, ha nehéz fényszögei vannak. Nem nehéz kitalálni, hogy e két bolygó feszítő találkozásakor rendkívül felerősödik az álmodozás, vágyakozás, de nem a jó értelemben, sőt,inkább destruktív, romboló módon. Mert a nem létező dolgokat valóságnak hisszük.

Ennélfogva nyilvánvalóan meggyőzhetetlen az ilyen erőkkel rendelkező ember, hogy amit gondol, amire vágyik, amit álmaiban kerget, annak semmi realitása nincs, és egész élete eltelhet azzal, hogy olyasmi után áhítozik, ami csak a mesékben létezik. Jajj, de szeretik ezt spiri körökben. A csodára várást, az álmodozásokat, a fókuszálj a jóra és megkapod című műsorszámot, és csak hinned kell benne, oszt a tiéd lesz. Jaja. Ha nem, akkor meg tévedtünk, de mivel a legtöbb ájult spirituális ember a kognitív disszonancia állapotában leledzik, soha, de soha nem fogadnák el, hogy bizony TÉVEDTEK. Mert arra is van spirituális magyarázat, ittenkéremszépen olyan nincs, hogy tévedés. Hiszen akkor ugye be kéne látni, hogy lehet mégsem ANNYIRA tökéletes az intuícióm, az meg milyenmá. (A kognitív disszonancia akkor bukkan elő, amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek. Ez belső feszültséget okoz, amely feszültséget ki kell adni magukból, mégpedig azzal, hogy agresszíven körömszakadtáig ragaszkodnak az igazukhoz. Pedig a feszültség oldása egyszerű lenne. Csak kimondani: tévedtem.)

Nos, tehát a Vénusz-Neptun egész életében a hiányzó „másik felét” keresi, azt, akire gondolatban az összes csodálatát ráhelyezni. Fejben megalkot egy csodalényt, amelynek többnyire köze sincs a valósághoz, mert nem létezik emberi formában. De elméjében, képzeletében a csodás nő, vagy férfi csillámpónin érkezik, ájultan szerelmes, és mindent, de tényleg mindent úgy fogad el, ahogy van, a delikvensnek csak magát kell adnia, és a herceg, vagy hercegnő csak azért él, hogy őt boldoggá tegye.

Most lehet, hogy nevetsz, de TÉNYLEG vannak olyan felnőtt emberek, akik ezt kőkomolyan elhiszik. Az álompartnert. Aki megértő, aki a kedvükért megváltozik, aki hatalmas érzésekkel van irányában, és örökké tartó szerelemben olvadnak eggyé.

A romantikus partner ott áll a folyó másik oldalán, ő pedig sóvárogva itt van ezen az oldalon. Szenved, mert nem érheti el a vágyott szerelmet. A másik végre-valahára valahogy átevez hozzá, ám amikor meglátja a Vénusz-Neptunusz, a nagy és mindent elsöprő szerelem helyett a csalódás lesz rajta úrrá. Nem olyan szép, nem olyan kívánatos, amúgy egy kicsit öregecske is, meg ez a ruha rajta… és mintha egy kicsit a szaga is olyan fura lenne, ahogy meg beszél és gesztikulál… áh, hagyjuk is. Csóri lapátra kerül, hogy a Vénusz-Neptunusz tovább álmodozhasson álmai hercegéről, hercegnőjéről… aki NEM LÉTEZIK, ennél fogva elérhetetlen.

Szomorú energiák vannak emögött ám, még ha viccesnek is tűnik, ahogy leírtam. A Vénusz-Neptun azért vágyja az elérhetetlent, a csodát, mert ő maga nem meri átélni a szerelmet, az emberi odafordulást, szeretetet, boldogságot. Nagyon nehéz felismertetni a Vénusz-Neptunusszal, hogy valójában ő keresi a boldogtalanságot, ő maga nem engedi meg magának az örömet. Születésével beállt annak az ősének a helyére, aki nem lehetett azé, akire vágyott, aki nem érhette el a szerelmét, akit elszakítottak a szerelmétől, aki a feledés homályába veszett. A beteljesületlen boldogtalanság lesüllyedt a család olvasztóüstjébe, és onnan az ő születésével buggyant ismét a felszínre. A szülött a beteljesíthetetlen szerelem energiáját vette fel, és viszi tovább saját életében.

Ezt az érzést nem csak az egyedülállók élhetik meg, hanem, akik ilyen energiával párkapcsolatban élnek. A lelkük mélyén azt érzik, hogy valahogy nem ő az igazi, hogy van valahol egy jobb, szebb, tökéletesebb, egy IGAZI, aki valahol, ott a folyó túlpartján vár rájuk… Ők azok, akik képtelenek a valódi, mély kapcsolódásra a meglévővel, mert gondolataikban valahol egészen máshol járnak… az álomvilágban, csodaországban… vagy inkább seholországban…

Ahogy mindig mondom: van megoldás. Ez az energia is feltárható, megélhető, feloldható, és tudatossággal észrevehetjük magunkon, ha újra ismételjük. Valakiknek valahol a családban, akár tudunk róla, akár nem, vissza kell találniuk egymáshoz. És ebben mi segítségükre lehetünk.

A szenvedés energiája. Az önszenvedtetésé, a béklyós, szabadulni nem tudós energiáé.
Azt ismét leszögezem, hogy minden, amit írok, NEM DETERMINÁCIÓ, ne tessék szíves lenni senkinek maga elé rángatni a horoszkópját, hogy hát nekem ez az izém van, nem tehetek róla, én ilyen vagyok, mögmonta a zasztrológusom is, hogy nincs mit tenni.

MINDIG VAN MIT TENNI.

Kétségtelen melós, és maguktól nem működnek dolgok, kell értő, támasztó segítség az úton, és kell elszántság, és fizikai, és szellemi, lelki, pszichés energia a változáshoz. A földi élet sosem arról szól, hogy burokban születtünk, még az sem, akiről most azt hiszed, hogy ő dehogynem. Mindenki hoz valami szenvedéses energiát magával, hiszen felmenőinkből vagyunk összegyúrva, bármennyire is individuális lények egyenként. Vagy legalábbis azt hisszük, mert az van velünk elhitetve, de ez nem ezen írás témája.

Nos tehát a Vénusz-Plútó nehéz fényszögek mögött a sötét, lehúzó, nehéz, fájdalmas energiák vannak. Valakik a felmenők között démoni erejű kapcsolódásban voltak. Bántalmazták egymást verbálisan, akár fizikálisan is, vagy érzelmileg. Kívülről tán senki nem értette, miért vannak együtt, hiszen közös életük boldogtalanságban telt, mégis, mintha egy gumikötél tartotta volna össze őket, bármelyik is próbált kilépni, valami mindig visszarántotta.

A Vénusz-Plútó nehéz fényszöggel rendelkező ember érzi, hogy nem jó, amiben van, nem akarja, szabadulna, menekülne, de valami mindig visszahúzza a szenvedős boldogtalanságba. Ez ugyanúgy érvényes a párkapcsolatban élőre is, mint az anélkül lévőre is. Nagyon erős az összefonódást jelöl az ősökkel. Esélyes, hogy több felmenő is szenvedett a párkapcsolatban, amelyben sem szeretet, sem szerelem, sem öröm nem volt. Szinte már-már megszállott boldogtalanság-keresők lehetnek az ilyen energiával rendelkező emberek, gyakorlatilag egy kicsit sem engedik meg maguknak az örömöket. És a legrosszabb az egészben, hogy komolyan elhiszik, hogy ők a szerelem miatt nem tudnak megszabadulni a kapcsolatból.

Az elme nagy játékos, ezt mindig mondom.

Anélkül szenvedni, hogy nem tudjuk miért, a legborzasztóbb dolog a világon. Így az elme kreál egy ideát, elképzelést, gondolatot, „érzést”, és elhiteti az emberrel, hogy valóban a szeretet miatt kell szenvednie. Vannak költőink, íróink, dalszerzőink, akik még jól alá is támasztják ezt az ideát, hiszen tőlük ered, hogy a szeretet szenvedéssel jár. És mivel híres ember írta, mondta, énekelte, csak igaz lehet ugyebár. A helyzet az, hogy a híres embereknek is van horoszkópjuk, amiben ott vannak a születéssel hozott energiák, és őket is pont úgy rángatja a nem tudatos, vagy tudatos energia, ahogy az írói vénával kevésbé megáldottakat.

Azt akarom kinyögni, hogy nem kell valamit kőbe vésett törvénynek hinni azért, mert híres ember mondta, írta.

A Vénusz-Plútó nehéz fényszöggel rendelkezőkben van egyfajta késztetés, hogy áldozatot mutassanak be életükkel. Párkapcsolatban élők ismerik ezt az érzés – ők azok, akik hajlamosak azt mondani a pokoli szenvedéseikre, hogy karmikus, nekik ezt KELL élni , akinek nincs, ő viszont hajlamos olyan álmokat, ideákat kergetni, olyan eszméi vannak a jövendőbeli társáról, aminek képtelen bárki is megfelelni. Ehhez az elképzelt fantomhoz köti minden szerelmi energiáját. Jöhet bárki, valamiért a kapcsolódásból szenvedés lesz. Hiszen a Vénusz-Plútó nem engedi meg az örömöket és a boldogságot.

A pokolból kivezető első út az, hogy próbáljuk kideríteni, ki volt olyan boldogtalanul összegabalyodva a párkapcsolatában, mint amit mi élünk. Egy kicsit sem kell az ő életét élni. Nem tartozunk a felmenőinknek szenvedéssel, boldogtalansággal, örömtelenséggel. A saját vállalást pedig saját erőből le is lehet tenni.

Az a tapasztalatom, hogy a legerősebb önszenvedtetés, önszabotálás, bűntudat energiájától a legnehezebb megszabadulnunk. Olyan baromi erősen beég mindez a pszichogenetikánkba, hogy csak komoly, tudatos, mindennapos odafigyelést igénylő munkával tudjuk kitakarítani.

És ezt nem lehet átugrani, megkerülni. És kevés azt mantrázni, hogy MEGÉRDEMLEM. Bátran higgyük el, hogy vannak bennünk olyan erők, amelyeket csak széleskörű munkával tudunk megzabolázni. A legnagyobb spirituális tévedések egyike, hogy elég csak pozitív mondatokat olvasgatni, mondogatni, hogy a dolgok egyenesbe kerüljenek.

Azért írok ezekről, mert mélyen hiszek benne saját életemet, sorsomat tekintve, és persze azok sorsát kísérve, akik megtiszteltek eddig bizalmukkal, hogy szándékkal, elhatározással, akarattal, kitartással, fegyelmezett figyelemmel a legnehezebb energiáinkat is képesek vagyunk idővel átkeretezni és egészséges módon megélni, integrálni. Ehhez azonban a legfontosabb, pláne ilyen plútós erőknél, hogy hajlandóak legyünk a rögeszméinkről, elképzeléseinkről lemondani. Miután persze felismertük, hogy rögeszmések vagyunk. Elég nehéz, mert éééén, a naaagy spirituális szellemi magasságokban már évek óta lebegő ember, én rögeszmés?!

Na, pont ez a Plútó sötét ereje.

Ám szerencsére nem csak az van neki. Az a mély szenvedély, az átalakító erő éppen az, amit felhasználhatunk a megszabadulás érdekében.

VÉNUSZ-URÁNUSZ

Aki egy aprócskát is jártas az asztrológiában, és képes analógiákban gondolkodni, nem nagy feladat a Vénusz és Uránusz nehéz fényszögeinek értelmezése.

A családi terhek szempontjából vizsgálom meg e két égitest feszült kapcsolódásait a születési horoszkópban.

A Vénuszról tudjuk már, hogy mit képvisel, nem írom le sokadszorra. Ha az Uránusz a képbe kerül, ott azért van felforgatás rendesen. A szabadság, a kötetlenség, a függetlenség, az extravagancia, a másság, a korlátok feszegetése, a tabuk döntögetése, a konvencionálistól teljesen eltérő energia odacsap a Vénusz bájának rendesen.

A Vénusz-Uránusz nehéz fényszög nem tud, vagy csak nagy nehézségek árán kapcsolódni, elköteleződni. Valahogy a dolgok mindig úgy alakulnak, hogy ne jöhessen létre a szoros kötődés, bármennyire is vágyik a szülött erre, energiái mégis mint marionett-bábu úgy mozgatják fél lábbal kifelé a kapcsolódásból. Gyakori, hogy látszólag nem ő akar menni, sőt minden erejével benne akar maradni a kötődésben, ám a másik, a kiszemelt, a vágyott kicsúszik a kezei közül, mert ő sem tud kötődni, mert elmenekül a saját érzelmei elől, mert nem is elérhető érzelmileg, mert más kapcsolatban van, mert olyan távolság van kettejük között, ami áthidalhatatlan, ez lehet fizikai, szó szerinti távolság is. Sose feledjük,hogy a kapcsolataink tükrök, pont olyan társat vonzunk be, amilyen energiával rendelkezünk.

A helyzet lehet olyan is, mikor az ember lánya vagy fia mindig csak fél lábbal van a kapcsolataiban, valahogy belül mindig azt érzi, hogy nem ez az igazi, és valahol van egy jobb, egy számára tökéletesebb, tetszetősebb másik.

Ők azok, akik lehetőleg nem házasodnak, mert az „csak egy papír”. Szerintük. Ám valójában emögött a kötéstől való zsigeri félelem van.

Van olyan is, amikor Vénusz-Uránusz hosszú ideje benne van egy kapcsolatban, ám mindig ugrásra kész, mindig történik valami, ami miatt ki akar lépni a kapcsolatból. Még ha úgy dönt, hogy marad is, csak félig van benne, kicsit kifelé kacsingat, csak fél lábával van benn a helyiségben, az ajtónak félig nyitva kell maradni, hogy bármikor kisurranhasson rajta… Az is előfordul, hogy a Vénusz-Uránusz egyszerre több kapcsolatot tart fenn, vagy egyik kapcsolatból a másikba ugrik.

Minden felsorolt mögött az elköteleződés, a kötés létrehozására való képtelenség mutatkozik meg. Pedig ők azok, akik a leginkább vágyakoznak maradni.

A Vénusz-Uránusz nehéz fényszögek mögött azonban ott sorakoznak az ősök, akik között több elvált pár is van. De elég egy is. Ha nem tudunk róla, mert nem ismerjük a felmenőinket, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy saját volt kapcsolataink hogyan zárultak le, és hogyan gondolunk rájuk.

Ingrid Zinnel családállító terapeuta és asztrológus nagyon jó példával illusztrálja ezt a helyzetet: a kapcsolatok olyanok, mint gyöngyök, amelyek fonálra vannak felfűzve. Ha a fonál elszakad, a gyöngyök szerteszaladnak, és innentől a többi gyöngyöt – kapcsolatot – sem lehet újra felfűzni, nem lesz biztos helyük.

Gyakori, hogy volt kapcsolódásaink haraggal, fájdalommal, sérelmekkel teli válást hoztak. Sajnos nagyon sokszor tapasztalom, hogy egykor volt szerelmesek hogyan szidalmazzák egymást, mennyi gyűlölet, és sértettség fortyog még mindig bennük egymással szemben. A legrosszabb pedig az, hogy fel sem ismerik, hogy milyen negatív érzelmekkel viszonyulnak még mindig, miután elmondták minden szarnak, közlik, hogy amúgy már elengedtem, nem haragszom rá. :D A többség egyáltalán nem következetes sem érzelmeiben, sem kifejezésben, így előfordul, hogy szinte sértetten néznek rám, mikor megemlítem, hogy kettő perccel ezelőtt még megfojtottad volna egy kanál vízben. Ó, azt csak úgy mondtam… Nos ezek a „csak úgy mondtam” mondatok fedik a valódi igazságot. Hogy milyen önbecsapásban vagyunk.

Számtalanszor elmondom: míg a volt kapcsolataink nincsenek bennünk a helyükön, míg nem éltük át például egy terápiás folyamaton belül újra a fájdalmas történéseket, míg nem értettük meg, nekünk mennyi szerepünk van a velünk történtekben, míg a másikra ujjal mutogatunk, míg őt okoljuk boldogtalanságunkért, míg harag és düh van bennünk, míg ezt feldolgozatlanul elnyomjuk, vagy mi bántottuk meg a másikat, és ezért van bűntudatunk, addig az új kapcsolat nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jön létre. Ha mégis, akkor is sanszos a megrekedés, a „már megint nem sikerült, mert nincs egy normális pasi/csaj se”- érzés, stb.

Pedig… a Vénusz-Uránusz rejti a megoldás kulcsát is.

Mert, ahogy mindig írom: van megoldás. Nem könnyű, és néha sírós, és fájdalmas újra, és újra felszaggatni a régi sebeket. De a gennyedző seb csak akkor tud begyógyulni, ha előbb kitisztítjuk. Ha folyvást csak lefedjük, és megpróbáljuk kenőcsökkel gyógyítani, az mindig be fog gyulladni. A tisztogatás gyakran fájdalmas. De eredményt az hoz.

A Vénusz-Uránusznak elsősorban a saját volt kapcsolataival kell foglalkozni, eközben úgyis kiderül, ha a felmenők között is voltak elvált párok.

Mindenkinek helye van a Rendszerben. Senkit nem lehet megtagadni, kitagadni, elnyomni, eltaszítani, úgy tenni, mintha nem létezett volna.

A Vénusz-Uránusz megmutatja hol van a hiba a rendszerben, a szülöttnek pedig az a dolga, hogy begyógyítsa ezeket a sebeket, és mindenkinek megadja a neki járó helyet úgy a saját lelkében, mint az ősökében.

Számomra is mumus, lehet azért hagytam a végére. Születésemkor e két bolygó együttállt, méghozzá egzakt módon, azaz egy fokon belül. Egy kicsi illúzióm, hogy mégsem olyan „nagy a baj”, mert egymás melletti, és nem azonos jegyekben jött létre az együttállás. Persze asztrológusi pályafutásom alatt engem sem kímélt meg, hogy azt lássak a saját horoszkópomban, amit akarok. Kétségtelen tény, hogy jobb, ha másra bízzuk saját horoszkópunk elemzését, mert sanszos, hogy túl nagy jelentőséget adunk az ott látottaknak akár jó akár rossz értelemben.

Egy időben, még néhány évvel ezelőttig is azt hittem, hogy ez minden bajom okozója, figyelmem fókusza az összes többiről erre a szoros együttállásra tevődött, azaz maximálisan átvágtam magam, hogy egy kicsit sajnálkozhassak önnön sanyarú sorsom felett, ami párkapcsolati nehézségeimet illette. Kellett néhány hiteles kolléga megerősítése, hogy az csak egy dolog, hogy ilyenem van, meg nem is pont úgy van, ahogy én gondolom, azért vegyük már figyelembe a teljes horoszkópot. Pont úgy, ahogy én szoktam mondani másoknak. :D

Nos, egy biztos: az elmúlt évtizedek párkapcsolati tapasztalatai alapján bátran állíthatom, hogy ezen energiával rendelkező egyének kivételes tehetséggel nehezítik meg saját kapcsolataikat. A Vénusz könnyedségét a Szaturnusz keménysége eléggé földbe döngöli. Túl komollyá teszi, nem enged meg semmi esetlegességet, gyorsaságot, kapkodást, félmegoldásokat. Vagy mindent, vagy semmit, ez ugyan elég skorpiós energia, de mégis, ha Szaturnusz mester fogja a Vénuszt, ott nincs lacafacázás a párkapcsolatban. A dolgoknak rendben kell menniük, úgy, ahogy azt Szaturnusz akarja. Ha nem úgy mennek, akkor előlép a tanító, majd én megmondom, elmagyarázom, megmutatom neked hogyan kell. Gyere utánam, kövess, nőj fel hozzám! Elég a gyerekes viselkedésből, és főleg, ne legyél gyenge, mert azt nem bírom elviselni. Légy erős, és viselkedj felnőtt módjára!

Nő esetében a potenciális partner két dologtól tud frászt kapni és hanyatt homlok menekülni: ha megérzi azt a kétségbeesett sóvárgást a párkapcsolatért a nőben, vagy… ha a nő tanítóvá lép elő a kapcsolatban. Na ez a két dolog, ami tuti férfi-távtartó. Még ha nem is menekül el, mert az esetleg pluszban még delejes erővel is rendelkező Vénusz-Szaturnusz hölgyet kitartóan szereti és ragaszkodik hozzá, előbb-utóbb a kapcsolatban elvész az egyenrangúság, és helyette alá-fölérendeltségi viszony alakul ki.

Ha a Vénusz-Szaturnusz férfi, hiába vágyakozik az erős, határozott nőtípusra, aki két lábbal áll a földön, és tudja mit akar, elég valószínű, hogy csak gyenge leánykákat kap, akiknek tényleg meg kell mondani, hogy mit és hogyan. Sok nő elfogadja ezt, sőt örömmel üdvözli, mert leveszik a vállairól a terhet, azt hiszik, hogy végre itt az erős férfi, aki megtartja őket.

Ám mindkét esetben nagyon fontos megérteni a következményt: az ember – normális esetben – nem szexel a gyerekével. Márpedig ezzel az energiával, ha hagyjuk elhatalmasodni magunkon, ha nem vesszük észre, hogy mikor nevelünk már megint, idővel szülő-gyerek viszonnyá degradáljuk a kapcsolatot, ahol lassan kihuny a szerelem lángja, és nem marad utána semmi. A férfi a Vénusz-Szaturnusztól jobb esetben továbbáll, rosszabb esetben külső utakon keresi meg azt a nőt, aki férfiként tekint rá, és nem kisfiúként. A nő a Vénusz-Szaturnusz energiájú férfi mellett lassanként elcsendesedik, befelé fordul, háztartási alkalmazottá degradálódik. A szerelemnek itt is meszeltek.

Gyakori, hogy Vénusz-Szaturnusz TÉNYLEG jobban tudja, hogy mi lenne a jó a másiknak – pláne, ha asztrológus ugyebár :D –, de tudomásul kell venni (neki is), hogy próféta nem lehetsz a saját házadban. Ugyanis azzal, ha a másikat elkezdjük nevelni, megmondani a frankót, még akkor is, ha neki tényleg jobb lenne úgy, ezzel őt kisebbítjük, magunkhoz képest mindenképpen. És mi magunk leszünk végül azok, akik nem tudnak rá Férfiként és Nőként tekinteni. Ezzel pedig elmúlik a szerelem, csak az elégedetlenség, a neheztelés marad. Hiszen a Lélek mindenképpen érzi, hogy ez nem az, aminek lennie kéne.

Mi a megoldás?

Először is, mint az összes többinél, tudatosítani kell, hogy milyen energiák működtetnek. Aztán észrevenni, ha már megint kurvaokos vagyok, és mindentjobbantudoknála. Nem kell letörölgetni a zsírt a szája széléről, és nem kell kikészíteni reggel a ruháját munkába menet. Nem kell helyette megoldani a dolgokat, és nem kell kioktatni hogyan kéne másként.

Bátran higgyük el, hogy párunk képes önmagáért felelősséget vállalni, és nem csak mi vagyunk azok, akiknek minden terhet viselni kell a kapcsolatban.

Igen, baromi nehéz nem beleavatkozni, hanem hagyni a dolgokat történni. Nehéz nem beverni helyette azt a szöget, nem kicserélni azt a villanykörtét, nem megszerelni a csöpögő csapot, amiért már hetek óta könyörgünk.

Nehéz elfogadni, hogy mindenkinek van egy saját ritmusa, és az nem biztos, hogy egyezik a miénkkel.

Ám gondoljunk bele, hogy kapcsolatunk kezdetén vajon mi vonzott a másikban? Mit gondoltunk róla? Milyennek láttuk? Mit tettünk azért, hogy kiszeressen belőlünk, miért lettünk az anyja, vagy az apja? Hogyan várhatjuk el tőle, hogy ájultan kívánjon, akarjon úgy, mint annak idején, ha közben utasítgatjuk, azt erősítve benne, hogy egyedül képtelen?

A Vénusz-Szaturnusznak baromira észnél kell lenni minden pillanatban.

A saját érzelmeit, saját gondolatait kell helyretennie magában, odafigyelve még a hangsúlyára is. Megengedni a másiknak, hogy az legyen, aki ő maga, akit amúgy megszerettünk az elején. Persze, ha éppen a gyerekességét, a tehetetlenségét szerettük meg, akkor ne várjuk, hogy majd a nevelésünk hatására felnő. Egy felnőtt embert sosem azzal emelünk, ha gyerekként bánunk vele, hanem azzal, ha felnőttként tekintünk rá, és hagyjuk saját megoldásait megkeresni és megoldani.

Nos, ezzel az energiával nem könnyű, de legalább nehéz, és mindennapos tudatosságot igényel.

De mi másról szólna az életünk, ha nem az egyre tudatosabbá válásról?

Hagyjuk abba az önáltatást, hogy egyszer majd minden könnyű lesz, és szép, és jó, és csak áramlik a boldogság, mi meg úszunk benne.

A dolgok akkor lesznek jók és szépek, akkor áramlik a boldogság, ha tudomásul vesszük azt, hogy milyen energiával rendelkezünk mi, és milyennel a másik, és ezt a kettőt szeretettel össze tudjuk hangolni. Ha kontroll alatt tudjuk tartani saját nehéz energiáinkat.

A Vénusz-Szaturnusz ekkor megmutatja szép arcát: a kitartó, stabil, elszakíthatatlan szeretetet, a szépséget, a felelősségvállalást magamért, és Érte.