Artemisz esszenciája
Ma ki kellett mennem a postás elé, mert nem vagyunk a térképen szerencsére, nem nagyon találnak ide.
A szélben, a finom hűvös őszi szélben, a fejem felett játékosan jövő-menő, folyvást alakuló formájú és színű felhők kíséretében kisétáltam tehát ebben a kora délutáni csendben a hegyen a keresztúthoz. Egy nagyon kedves fiatal postás hozta a már nagyon várt illóolajaimat, és ettől, meg úgy az egésztől, hogy én itt élhetek, és mennyire gyönyörű az ősz, és suhognak a fák körülöttem, az én fáim, akikkel mindennap beszélgetek, elmondom nekik, hogy mennyire gyönyörűek, és milyen hálás vagyok a létükért, és az engem körülölelő Természettől azt éreztem, hogy átölel, körbeölel a hegy energiája, és egyszerűen csak elkezdtem picsogni, mert valami egyre táguló boldogságérzés kapott fel hirtelen, és szárnyalt velem, ahogy mozgott körülöttem minden, a levegő, a bokrok, a fák, a hangok, a hajam lobogott, a ruhámat rámtapasztotta a szél, és csak tettem egyik lábam a másik elé, hogy milyen jó, hogy ezt így megtehetem, mert és erős vagyok és egészséges, és megélhetem most itt ezt a pillanatot, az örömet, a szépséget, hogy ez a jelenlét itt most mennyire teljes, és erős.
És nem jött semmilyen szó, mert nem kellettek szavak, ez az érzés maga volt az invokáció, amivel egyszerre megjelent bennem. Mert nem kell, hogy mindig a szavak után szülessen az istennő — most az ő lehelete hívta elő a saját esszenciáját. Azt érzem, hogy amit ott átéltem, a szél, a hegy, a csend, a hála, a könnyeim, ez mind Artemisz testbeszéde volt.
Mert ő így jön.
Nem templomban, hanem az erdő szélén. Nem kántálásban, és meditációban, és ráhangolódásban.
Azzal az érzéssel jön, hogy Élek.
Artemisz ebből az akaratlan, egyszerű, de mély kapcsolódásban jelent meg, hívta magát életre bennem.
A ráébredés, hogy a Föld megtart engem, már nem először történt meg velem.
A ráébredés, hogy a valódi anyám maga a Föld, már jó néhány éve megtörtént. Amikor először kimondtam magamnak, hogy én FöldAnya Leánya vagyok. Bármilyen pátoszosan is hangozzék, mégis így történt.
A földön járunk, mindannyian, hiszen itt a Földön a gravitációs erő nem is enged másként. De vajon hányan éljük legalább néhanapján meg, azzal, hogy a lábunk a földön van, hogy megtart, hogy megenged bennünket a Föld. Kétségkívül könnyebb mindezt megélni a sima, egyszerű saras, poros, füves, köves földön, mint a beton, vagy térkövezett rengetegben. De valahol, mindenhol van egy-egy talp-alattnyi föld – milyen szép kifejezés ez –, ahol átélhetjük a Földdel való szoros kapcsolatot.
Ha akarjuk.
Az a baj, hogy ami természetes, azt nem értékeljük.
Imádkozunk mindenféléért szobáink, házaink, lakásaink, templomaink, elménk bezárt tereiben, de amit az isten, az istennő, a Teremtés nap, mint nap a lábaink elé, alá, fölé tesz, azt észre se vesszük, sőt átgázolunk rajta, sőt pusztítjuk.
Hogy van ez?
Artemisz a női függetlenség, szabadság, a határ és a tiszta lélegzet istennője. De a vadon, a vadállatok, a Hold, a szüzesség, és a női beavatási szertartások, a vajúdás is az ő felségterülete.
Ő az, aki emlékeztet arra, hogy a természethez való kapcsolódás nem luxus, vagy a félkegyelműek - mint én - hóbortja, hanem létfeltétel.
Hogy van helyed a világban – nem azért, mert valaki engedi, hanem mert ide születtél.
Az Artemisz-esszencia azoknak való, akik:
– újra meg akarják találni a kapcsolatot a testükkel és a természettel,
– szeretnék megélni a magány méltóságát, nem a bezártság fájdalmát,
– akik szabadok akarnak lenni – de nem menekülni valami elől, hanem hazatalálni.
Ez az illat a szél, a hegy, a hála és a szabadság keveréke lett.
Ha a bőrödre kened, vagy rituális célra használod — emlékeztet.
Hogy ott, ahol állsz, szent a föld.
És hogy Artemiszt nem kell hívni: elég, ha kimész a szélbe, és lélegzel.
Démétér esszenciája
Lilith esszenciája
11 istennői minőséget álmodtam meg, de mindig megvárom, melyikhez jön ihletem, hogy elkészítsem.
Ő a sorban az ötödik. És mivel csendesen magányoskodtam tegnap este, ebben a csendben, a sötétségben, a növekvő Hold energiájában összeállt Lilith esszenciája.
Aki Lilith illatát viseli, az már nemet mert mondani.
Lilith nem a sötétség démona, bármennyire is ezt akarják elhitetni sokan. Akik félremagyarázzák, direkt félreértik.
Ő az elveszett szabadság emlékezete. Ő, aki magára vette az átkot, csak, hogy szabad legyen. Ő az, aki nemet mondott az alávetettségre, és elment, amikor az önazonosságát veszély fenyegette. Lilith az a női erő, aki nem kér bocsánatot a létezéséért. Az esszenciája a határok visszavétele, a félelem nélküli önkifejezés, a szexualitás és a saját, legmélyebb igazság vállalása.
Lilith a hang, ami bennem is sokáig elnémított volt.
Bár anyám, és anyai nagyanyám egy cseppet sem rendelődtek alá a férfienergiának, anyám ettől boldogtalan volt. Ennek ellenére sosem szidta a férfiakat kollektíve, mindig csak aktuálisan az apámat, és a korábbi fájdalomokozóit. Nagyanyám viszont kifejezetten elégedetten élt 56 évet a nagyapámmal. Szerették egymást. Sosem hallottam őket veszekedni. Papa egyébként sem beszélt sokat, inkább semennyit, mama a dupla Nyilas energiájával az egész családot leuralta, mind a 150 centijével. Apai nagymamám is erős egyéniség volt, de mégis békések voltak egymással nagyapámmal, náluk sem volt tányércsörgés.
Ellenben volt más elnyomó férfienergia a családban, amely uralkodott rajtam, tartott félelemben. 14 éves voltam, mikor először szembe álltam vele, és azt mondtam: ha még egyszer megütsz, megöllek.
Feltehetőleg elég erős energiát tudtam a pillanatban megjeleníteni, mert többé nem bántott. Aztán néhány évvel később soha többé nem is láttuk egymást. Nem hiányzik, bár lehetett volna másként is. De így lett. Béke vele, áldás rá. Elmúlt, és már nem rombol tovább.
Úgyhogy engem is sokáig elnémítottak. Ennek ellenére sem a romboló, dühös, vad Lilith energiáját hordozom, hanem azt, aki tudatosan vállalja a szabadságát, a határait és a belső igazságát.
Amikor nemet mondok, nem a harag beszél belőlem, hanem az identitásom megőrzésének ereje.
És lehet, ez a belső rendem hathat ösztönzőleg másokra, mert annyira szeretném megértetni, hogy a határhúzás nem falépítés, hanem önbecsülés.
És nem csak párkapcsolatról beszélek!
Lilith számomra nem a kivont kard a férfi ellen, hanem a tiszta határok helyreállításának energiája.
Nem elszakadás valamitől, valakitől, hanem újra és újra visszatérés önmagamhoz, ha Halacska lelkiségem véletlenül újra behódolna, alárendelődne. Hangsúlyozom: nem csak férfiakkal, hanem női kapcsolatokban is képes voltam alárendelődni! Időbe telt az is, mire rájöttem miért csinálom, minek köszönhetem ezt az automatizmust, hogy a másik szenvedésenergiája azonnal bekapcsolja nálam az alárendelődő attitűdöt… sok-sok időbe, és önszenvedtetésbe.
Időbe, és rendkívüli energiába telt, hogy a sok-sok haraggal, és meg nem értéssel, nehezteléssel szembe tudjak nézni azok részéről, akik azt gondolták a nemet mondásom mögött direkt elhagyás van. Pár évtized eltelt, pár liter könnyem elfojt, hogy mostanra az érett női erőm mögött nincs sem szégyen, sem sérülés. Igyekszem méltósággal létezni a földi létemben, amíg itt vagyok.
Lilith ezért fontos nekem: mert ő képviseli azt a letisztultságot, ami a lobogó, lángoló, pusztító, önpusztító tűz után marad. A hamvakból újraépülő rend. A saját szabályaim szerint.
Én már nem akarom legyőzni a sötétet, igaz soha nem is akartam. Integráltam. És fénybe akarom hívni azt, ami rejtve volt, és még ott van esetleg. Önmagamnál, és másokban is. Hogy nekik is jobb legyen. Aki szeretné.
Ez számomra Lilit esszenciája.
Visszajelzések az esszenciákról
„A héten megkaptam az esszenciákat. Aphroditéét hamarosan átadom Húgomnak, Lilithét pedig magamnak tartom meg. Isteni az illata! És már két meditációhoz hívtam az esszencián keresztül az Istennőt, aki nagy segítségemre volt mindkét alkalommal. Egyszerűen és egyértelműen emlékeztetett mindkét alkalommal arra, hogy mennyire értékes, szabad és fontos vagyok, része a világnak és ne hallgassak mindarra, amiket a hosszú évek során a környezetemben élő rosszindulatú energiák akartak elhitetni velem. Megtanítja lassacskán nekem, hogy félelmek nélkül merjem kimondani a saját igazságom, merjem kifejezni önmagam. "Ő a hamvakból újraépülő rend. A saját szabályaim szerint." Csodálatos Női minőség. Köszönöm, ha elolvasod a szöveget és nagyon hálás vagyok az Esszenciáért!
F. (Lilith)”
„Külön szertartáshoz vagy szenteléshez nem használtam még őket, de esti és reggeli ráhangolódáshoz azóta majdnem minden nap. Valahogy mindig ráérzek épp melyikre van szükségem és ha reggel egy istennőre ráhangolódtam napközben is többször eszembe jut és abba az energiába tudok lenni, akkor is ha az illat már rég nem érződik rajtam. Az estékhez sokszor érkezik Szűz Mária, a béke és a nyugalom, segít elcsendesedni. Összességében imádom, nagyon jó energiájuk van, és kiszakít a napi semmilyenségből, ad egy nőies, boszis, de mégis tiszteletteljes mini rituálét a napoknak. Úgyhogy várom a többi keveréket is!”
Z. (első hat esszencia mindegyike)
„Köszönöm szépen a Lilithet. Fantasztikus összeállítás. Mikor kivettem az automatából már megérintett, az illata, amint beszippantottam, az egész szívteremet átjárta. Hálásan köszönöm. Este lefekvés előtt használtam az olajat – ahogy a leírásban szerepel a fültőm mögött, és a csuklómon. Becsuktam a szemem, ráhangolódtam, a szívemben meleg bizsergés, és feszítő táguló érzés jelentkezett. Majd egyszercsak megjelent egy kép halványan, egy életfa volt körgyűrűben, és pont a közepén szivárvány szelte ketté, utána a fa eltűnt és színes ,,villámokat,, láttam. Ezek után mély álomba merültem és reggel lett.
Sz. (Lilith)
